Japán 2014
Mindig a forrásnál legtisztább a víz…
Edzés előtt a Központi edzőteremben (Honbu)
Hamarosan indul 6 fős különítményünk Japánba. Itt nyomon követheted az utazásunkat. 2014. Augusztus 13. Az indulás napja
Végre a Japánban, a Haneda reptéren
14 óra utazás után végre megérkeztünk. Már csak 10 óra van hátra az első edzésig. 2014. augusztus 14.
Egy pár óra kalandozás után, végre elfoglaltuk a szállást, majd elindultunk első edzésünkre Shiraishi sensei-hez. Az augusztusi Obon fesztiválnak köszönhetőn csupán négyen voltunk az edzésen. Az élmény egyszerre volt kijózanító és felemelő. Ismét ráébredtünk, hogy az olyan alapvető dolgokat, mint a helyes állást és egyensúlyt még rengeteget kell gyakorolnunk, viszont az edzés pozitív hangulata és magas színvonala megmutatta, hogy sok tapasztalattal leszünk gazdagabbak utunk végére.
Augusztus 15.
Első edzésünk a Honbuban Noguchi sensei-jel volt. A Shindenfudo ryu első szintjével foglalkoztunk. Először megcsináltuk a technikákat a densho szerint, aztán különböző variációkban is gyakoroltuk azokat, hogy közelebb kerüljünk a lényeghez.
Edzés után Noguchi sensei-jel
A mester sokszor hangsúlyozta, hogy az ellenfelet folyamatosan kontrolláljuk a könyökénél. És természetesen, mindezt erő nélkül tegyük. Edzés után egy közeli étteremben katsudon-t ettünk és többen megismerkedtek a japán wc-k használatával. (erről bővebben majd a személyes beszámolónkban).
A nap második edzésén voltunk először a Soke edzésén. Az élmény és a technikák is leírhatatlanok. Volt szerencsém egy helyi úriemberrel gyakorolnom,
aki hajlott kora ellenére úgy játszott velem, mint macska az egérrel. Füredi Gáborunknak pedig abban a szerencsében volt része, hogy Hatsumi sensei kijavította az egyik technikáját.
Honbuban
A legfontosabb gondolatok: “Használjátok a könyököket és az ujjakat” “Adj az ellenfélnek támasztékot, majd vedd el” Augusztus 16.
Ma közvetlenül egymás után két edzésen vettünk részt Kasukabe-ban egy Budokan-ban (harcművészeti csarnok). Az edzések egymásra épültek, hiszen mester és tanítványa tartották azokat.
Sakumo és Shiraishi sensei
Sakumo sensei-jel az alapokat néztük át. Gurulásokkal melegítettünk be és aztán egyszerűbb technikák következtek, ahol a láb-gerinc-kéz sorrendre kellett figyelni a mozdulatoknál. A technikák valóban pár mozdulatból álltak, mégsem volt könnyű végrehajtani őket. Nagyon erős egyensúly kell ahhoz, hogy a bemutatott módon sikerüljön nekünk is a kivitelezés.
A második edzés délután 3-kor kezdődött. Shiraishi sensei edzései az egyensúly köré építi, és nem csupán fizikai szinten. Tanítása szerint, ha az ember egyensúlyban van testileg és lelkileg, akkor minden körülmény között képes megállni a helyét.
Soke az edzésein gyakran használja őt Uke-nak, ezért első kézből szerzi be tapasztalatait arról, amit a nagymester aktuálisan tanít. Mivel az edzéseken kivétel nélkül mindenkin megmutatja a technikákat, így lehetőségünk nyílott nekünk is megtapasztalni az érzéseket.
A nap hátralévő részét városnézéssel töltöttük. Mióta a reptérről átmentünk a szállásunkig, ez volt az első alkalom, hogy bejöttünk a városba.
Asakusa szentély
Obon ünnepség a Sumida folyón
Megállapítottuk, hogy ennek a metropolisnak valóban 1000 arca van.
Augusztus 17.
Mára is két edzést terveztünk. Délelőtt átvonatoztunk Soke edzésére, ami 11-kor kezdődött. A nagy melegnek köszönhetően ismét nagyon kevesen voltak az edzésen. A nem ritkán 100 fős létszám helyett, alig lehettünk harmincan.
Hatsumi sensei a tőlünk kapott sisakban
Az edzés alatt a magyar csapat valamennyi tagja ki lett hívva, hogy mutasson be valamit az órán tanultakból. Ezután Sensei megkérdezte kinek mi a fokozata, majd dan fokozattal tüntette ki a tanítványokat, jelezvén, hogy elégedett azzal, amit látott. Így a seijin dojo gyarapodott egy Sho (1.) dannal Füredi Gábor személyében és hárman kaptak Ni (2.) dan-t Szilvi, Rita és Kornél személyében. Nagyon felemelő érzés volt nekem és nagyon zavarba ejtő érzés volt a többiek számára.
Gratulálok Mindenkinek!!! Azonban ezzel még nem volt vége a meglepetéseknek. A szünetben Hatsumi sensei magához hívatta az egész csapatot és ajándékokkal kedveskedett nekünk.
Ajándék a Nagymestertől
Elmondhatom, hogy szinte sokkos állapotban hagytuk el a Honbu épületét. Egy remek edzést és rengeteg élményt kaptunk ebben a rövid 2 órában.
A legfontosabb gondolatok:
“Mindig a taijutsu a lényeges, nem a fegyver”
“Nem számít a technika”
Ramen-t ettünk
A második edzésünk csak késő délután kezdődött Tokióban, így előtte elmentünk egy rövid városnéző túrára. Megnéztük Ueno-t és ettünk egy ramen levest.
Ueno park
A délutáni edzés Otsukában volt Nakadai sensei dojo-jában. Én első utam alkalmával, ami jó tíz éve volt, hozzá jártam edzésekre. Mondtam a többieknek, hogy itt valószínűleg csak mi leszünk külföldiek és kis létszámú családias
hangulatra számítsanak. Ezt valószínűleg a helyiek is így gondolhatták, mert igen megdöbbentek, amikor az edzés kezdetekor már közel húsz külföldi zsúfolódott be a kis dojo-ba.
Nakadai sensei edzései jól felépítettek és változatosak. Az alapokkal kezdi, majd jönnek a fegyveres gyakorlatok, illetve a Soke edzésén vett technikák. Az edzés zárásaként pedig fél-szabad küzdelem, ami elég ritkaság a Bujinkan-ban.
Edzés a Nakadai dojo-ban
Este fáradtan estünk be az ágyainkba.
Augusztus 18.
Pihenés képen mára csak egy edzést terveztünk be. Mindenki sokáig aludt, majd közösen elindultunk a Honbu-ba. Az utazás önmagában felért egybemelegítéssel, hiszen az állomás jó 20 perc sétára van és a hőmérséklet 35 fok körüli.
Az edzést Nagato sensei tartotta és a Gyokko ryu densho-ból vettünk két formagyakorlatot. A Teiken-t és a Kasasagi-t. Abban a szerencsében volt részem, hogy a mester végig rajtam mutatta be a technikákat, így olyan dolgokat is megtapasztalhattam, amit kívülről nehéz észrevenni.
Edzés után elmentünk egy közeli boltba, ahol tabi-kat (japán zokni) árultak. Majd elindultunk vissza Kashiwa-ba, hogy megünnepeljük az új fokozatokat egy Okinawai étterembe. Kornél nem jött velünk, mert ő nem bírta megállni és az
esti Someya sensei edzésére is elment, ahol yari-val (lándzsa) gyakoroltak.
Augusztus 19.
Keddenként van a legkevesebb edzés, és a csapat egyébként is eléggé kimerült a nagy melegtől és a sok tréningtől, ami nem csak fizikailag, de szellemileg is igénybe veszi az embert, így ismét csak egy edzést terveztünk be délutánra. Addig pedig egy újabb részét fedeztük fel a városnak.
A Tokió állomástól elsétáltunk a császári palota kertjéhez. Amikor erre járok, mindig ámulatba ejt mennyire jól ötvözik Japánban a régi hagyományokat a modern világgal.
Úton a palota kertjéhez találtunk egy kis oázist, ahol megpihenhettünk.
A palota kőfala.
A kedd esti gyakorlások Ayase-ban a központi Budo csarnokban vannak Hatsumi sensei vezetésével. A nagy forgalomnak köszönhetően, a mester később érkezett a helyszínre, addig a nyugati tanítványok által bemutatott technikákat gyakorolhattuk. Nem állítom, hogy ez a rész nem volt érdekes, de miután Soke átvette az irányítást egyértelműen megmutatkozott, hogy még nagyon messze járunk az ő tudásához képest.
Augusztus 20.
A nemzeti ünnepet három edzéssel ünnepeltük.
Az első edzés reggel 9-től volt a Honbu-ban. Amikor megérkeztünk, csupán Shiraishi sensei várt minket, és az edzés első fél órájában rajtunk kívül nem is jött más. Majd szép lassan elkezdtek szivárogni az emberek, de így sem lettünk többen, mint nyolcan. Nagyon örültünk ennek a kis létszámnak, hiszen rengeteg idő jutott arra, hogy a kisebb hibákat is kijavítsuk.
A második edzésig kolumbiai barátunk társaságában elmentünk egy közeli “nyugati” étteremben. Ezeket ugyanúgy fenntartással kezelem, mint itthon a japán éttermeket. Nem rossz, de azért valami hiányzik belőle.
Szerencsére ebéd után, még maradt egy kis időnk a következő edzésig, ezt sétálással, nézelődéssel töltöttük.
Nagato sensei edzésére a Honbu jól felmelegedett, közel 40 fok meleg volt bent. Így a bemelegítéssel nem kellet sokat bajlódnunk, egyből belekezdhettünk a kata-k gyakorlásába. A Gyoko ryu tanulmányozását folytattuk tovább, a középső szintből vettük a Seito-t és a Dashin-t.
Kevesen bírták ezt a hőséget.
Miután megcsináltuk az eredeti formákat, utána különböző irányokba gyakoroltuk a henka-kat (variáció). Ez segített megérteni, hogy ne a formára koncentráljunk, hanem a formában rejlő elvekre. A szünetben Nagato sensei mini “előadásokat” szokott tartani a Budo-ról és a Bujinkan-ról. Most a Fudoshin volt a téma, ami mozdíthatatlan szívet, vagy elmét jelent.
Az esti tréning Tokió elegáns kerületében, Omotesando-ban volt. Már írtam korábban, hogy a Nakadai dojo-ban, mindig szisztematikusan felépített edzéseket kapunk. Ennek épp úgy része a sakki jutsu, mint a kihon happo. A legérdekesebb rész talán az, amikor a Soke edzésén tanultakat vesszük át.
Ukemi gata
Ez egy kivételes lehetőség arra, hogy Hatsumi sensei tanításait mi is be tudjuk fogadni. Az edzés után a dojo tagjai voltak olyan kedvesek, hogy beültek velünk vacsorázni. Ide csatlakozott már Markó Laci barátom, a Momiji nyelviskola vezetője, aki Bogival közösen folyamatosan fordítottak nekünk, így a nyelvi különbségek sem jelenthettek többé akadályt. A vacsorán sok érdekes történetet mesélt nekünk Nakadai sensei.
Remek történeteket hallhattunk Nakadai sensei-től
A legszórakoztatóbb kétségtelenül az volt, amikor 19 évesen először találkozott Hatsumi sensei-jel.
A vacsora után átsétáltunk Shibuya-ba, ahol még egy sört megittunk, majd igen sietősen távoztunk, hogy elérjük az utolsó vonatot.
Úton Shibuya-ba. Ilyen képek készülnek, ha építész van a csapatban.
(ennek a részletes elmesélése szintén későbbre marad)
Közel másfél óra vonatút után már otthon is voltunk. Senkit sem kellett ringatni…
Augusztus 21.
Mára is tartottuk a szokásos napi adagot, az orvos által előírt két edzést, bár a csapat fele az elsőről lemaradt.
Nagato sensei
Talán már írtam korábban, hogy Hatsumi sensei kérésére, a Japán Shihanok közül többen is a Bujinkan iskoláinak densho-iból (tekercsek) tanítanak. Nagato sensei esetében ez a következő képen fest. Elolvassa a saját tekercsét, majd kihív valakit Uke-nak. Jön egy ütés vagy rúgás, ő kitér, majd néha megáll és visszamegy újra elolvassa a technikát. Előfordul olyan is, amikor egy harmadik ember a technika közben viszi mellette a papírt, hogy tudja olvasni. Ez elsőre szemlélve komikusnak tűnhet, aztán egy mélyebb megértéshez vezet. A leírt technika egy halott dolog. Ami nem azt jelenti, hogy nem kell tudni úgy végrehajtani, ahogy írva vagyon, hanem azt, hogy az csak alap szint, és a valódi Budo a technikák megértése után következik. Senkitől sem elvárható, hogy a Bujinkan valamennyi technikáját ( több száz) fejből ismerje, a lényeg, hogy a tanulás, gyakorolás alatti tapasztalások beépülnek az ember sejtjeibe és később kreatívan tudja használni testét az adott pillanatnak megfelelően.
Miután Nagato sensei megmutatta a leírt formát elkezdett életet vinni bele. Ezt ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor a zenész behangolja a hangszerét, majd elkezd rajta játszani. Hihetetlen volt nézni, hogy egy ilyen kötött formából miket képes kihozni a mester. A legvalószínűtlenebb pozíciókba mozdulva is tökéletesen uralta a támadóját.
A két kata, amivel foglalkoztunk a Koraku és a Hosen volt. A támadó mindkét esetben shoto-val (rövid kard) támad.
Shiraishi sensei
Visszaérkeztünk oda, ahol pontosan egy hete megkezdtük az edzéseinket. Shiraishi sensei órái mindig rengeteget segítenek abban, hogy jobban megértsük a Soke tanításait. Végtelen türelemmel és kedvességgel magyarázza el a részleteket, és készséggel megmutatja újra és újra a technikákat. Mozgása nagyon lassú és lágy, ami avatatlan szemeknek úgy tűnhet, hogy nem is hatékony “igazi ” körülmények között. Azonban aki kinyitja jobban a szemét, számtalan segítséget kaphat, hogy fejlődjön technikailag és emberileg egyaránt. “Ninjutsu is a smart way”
Augusztus 22.
Noguchi sensei
Ismét egy Honbu-s nap, és egy újabb iskola a Bujinkan repertoárjából. A Takagi Yoshin ryu Shoden Omote Gata szintből szemezgettünk technikákat. Minden iskolának van egy sajátos karaktere, ami a formagyakorlataiból visszaköszön. Erre az iskolára többek között az jellemző, hogy az ellenfelet úgy dobjuk el, hogy ne tudjon kényelmesen talajt fogni, illetve az ujjakon keresztül hatékonyan kontrolláljuk a támadót. Ezekre bőven láthattunk példát Noguchi sensei-től. Egy alkalommal felugrottam előtte másfél méterre, aztán pedig lelapultam a lábához. A többiek értetlenül álltak ezen mutatványom előtt, mert ők semmit sem tapasztaltak abból a fájdalomból, amivel majdnem két ujjamat törte ki a mester.
Takagi Yoshin ryu Noguchi sensei-től
Soke
Hatsumi sensei edzéseinek mindig különleges hangulata van, de ez a mai kivételesen jól sikerült. Kevesen voltunk, zömében Japán shihanok. Nekem abban a szerencsében volt részem, hogy Nakadai sensei megkért, gyakoroljak vele.
Első részében az edzésnek tehodoki-t (kézszabadítást) gyakoroltunk. Bármennyire is alaptechnikának számít, a nagymester mindig képes újat mutatni. Végtelen természetességgel mozog minden irányba, közben az ellenfelét a legváratlanabb módon támadja meg. A mester nem ékes angolsággal beszél, de mondanivalója egyértelmű.
Az edzés szünetében készült festmények
“No waza”
“Go beyond the waza”
“Only taijutsu”
A második részében az edzésnek bottal dolgoztunk. Itt a legfontosabb elv a megtévesztés volt. Hogyan manipuláljuk az ellenfelet… Hatsumi sensei kezében a bot inkább egy zsákmányra vadászó kígyóra emlékeztetett. Az uke képtelen volt elmozdul a szúrásai elől. Az edzések végén minden alkalommal lehetőségük van a 4. danosoknak, hogy megpróbálják a Sakki tesztet (a gyilkos szándékot kell megérezni egy hátulról jövő vágásnál). Ez alkalommal öten próbálkoztak, de sajnos senkinek sem sikerült elgurulni. Ami a próbálkozók számára nyilván csalódás volt, de személy szerint nekem élmény volt megfigyelni, ahogy a japán Shihanok felkészültek a vágáshoz, majd elszántsággal az arcukon lesújtottak.
Augusztus 23.
Bogi kapcsolatainak köszönhetően olyan helyekre juthattunk el, ahova egy átlag turista nem. Bepillantást nyerhettünk a színfalak mögé, ami segített megérteni a Japán lelkületet, a tamashii-t.
Különleges hideg tea készül számunkra Nishiyama sensei felügyeletével
Kora délutánra teaszertartásra voltunk hivatalosak Shibuya-ba. Ez a szertartás nem a szokásos bemutató jellegű volt, sokkal inkább keiko (gyakorlás),
Pörkölt teát készítettek nekünk
ahol a tea készítőjét végig figyelte a sensei, és ha kellett kijavította a mozdulatait. Nagyon tanulságos volt látni a párhuzamot a Budo (harc útja) és a Chado (tea útja) gyakorlása között. Mindkettőnél az első lépés a helyes mozdulatok elsajátítása, de mesteri szintre csak a megfelelő kokoro-val (szív) lehet eljutni. Amit az ember csinál, azt mérhetetlen alázattal és szorgalommal tegye, máskülönben megrekedhet a műkedvelők szintjén.
Shiraishi sensei
Kornél ismét magányos harcosként ment edzésre, ezúttal Kasukabe-be. Az első másfél órában privát edzésben volt része. Sokumo sensei egyszerű mozdulatsorokon keresztül tanította a technikák helyes kivitelezését.
Nagato sensei
Ritával a teázást követően, egy órás vonatozással eljutottunk Nagato sensei saját dojo-jába.
Csináltunk egy képet a helyszínről, hogy legközelebb könnyebben megtaláljuk.
A térképvázlat nem volt teljesen hibátlan, így késtünk pár percet, de gyors öltözés után sikerült bekapcsolódnunk az edzésbe anélkül, hogy egy technikáról is lemaradtunk volna. A Gyokko Ryu kata-ival mentünk tovább, ezúttal a középső szintet tanulmányoztuk (Chu Ryaku no Maki), ahol a támadónál fegyver van. Mivel Japánba nem hoztuk magunkkal a gyakorlófegyvereinket, így kénytelenek voltunk alternatív eszközökhöz nyúlni. Kezdetben egy félliteres flakon volt a támadófegyver, majd átváltottunk esernyőre, ami már komolyabb fenyegetést jelentett. Ritának nagy felismerés volt, hogy a Hanetsurube technikánál, ahol kikapják a támadó lábát egy rúgást követően, igen jól kell tudni ahhoz esni, hogy az ember ne fájlalja a hátsóját, ha kemény padlón gyakorol.
Augusztus 24.
Soke
Az újabb délelőtti edzésre, jókedvűen, kipihenten érkezett a csapat. Éreztük, hogy már sikerült felvenni a ritmust és csak az edzésekre
kell koncentrálnunk, nagy meglepetés már nem érhet minket. Az edzés első felét követő szünetben szépen beálltunk a sorba, hogy egy kalligráfiát rajzoljon nekünk Hatsumi sensei. És ekkor ért minket az újabb döbbenet. Nagato sensei oda állt mellém és a következőt kérdezte (aki már beszélt vele, az tudja, hogy a kérdései nem annyira kérdésként hangoznak). Ne bánnám-e, ha a lányokat 3. danra jelölné, míg Kornélt 4. danra és ha már pont itt van, akkor meg is próbálhatná a Sakki tesztet. A lányok némi zavar és meglepődés után még csak csak beletörődtek új fokozatukba, de Kornélt hideg zuhanyként érte a dolog. Mondhatom az addigi nyugodtság elpárolgott. Jöttek a kérdések, hogy akkor most mi legyen, hogy legyen. Erre csak egy bölcs választ adhattam: Gurulj el! Az edés végén sor került a tesztre. Kornélnak Nagato sensei vágott és ő tökéletes időzítéssel elgurult. A magyar különítményt egyszerre hagyta el egy mély megkönnyebbülő sóhaj. Utólag is gratulálok mindenkinek! Jó látni a fejlődést a Seijin dojoban.
Nakadai sensei
Ez alkalommal nem voltak sokan az edzésen, csupán néhány német vendég volt még rajtunk kívül és természetesen a japán barátaink. A bemelegítés után a Takagi Yoshin Ryu-ból vettük az Ichimonji nevű technikát, ahol puszta kézzel kell szembeszállni az ellenféllel. Itt a dojo-ban az a szokás, hogy a kezdők és a haladók egymással szemben két sorban állnak fel a gyakorláshoz, majd minden technika után a kezdők eggyel arrébb mennek, így biztosítva, hogy minél több tapasztalatot szerezzenek. Az, hogy ki számít kezdőnek, azt mindig az adott edzésen résztvevők összetétele határozza meg. Most úgy alakult, hogy az 5. dan volt a választó vonal. Szegény Kornél sokat töprengett, hova álljon. Végül a kezdők oszlopát választotta 🙂
Az edzés után a jogos ünneplés következett. Az állomásunktól nem messze van egy étterem, ami sokáig nyitva van és “all you can drink” ajánlattal csábítják a vendégeket. Szerintem nem számoltak a Magyarok teherbírásával…
Augusztus 25.
Egy remek közös kép… lehetett volna. Sajnos a fotós nem volt a helyzet magaslatán
Someya sensei
Kornéllal nem bírtuk a tétlenséget, ezért ketten elmentünk Someya sensei edzésére, ahol a naginata és a bisento technikáival foglalkoztunk, úgy ahogy azt a Kukishinden Ryu tanítja.
Bisento a harci bárd
Ezek a formagyakorlatok kívülről szemlélve meglehetősen egyszerűnek és már már unalmasnak tűnnek. Belülről azonban egész más érzés. Számításba kell venni a páncélzatot és az eszközök méretét, ami lehetetlenné teszi a gyors mozgást. Az időzítésen és a precíz támadáson múlik az élet. A bisento, ahogy a képen is látható elég tekintélyes méretű fegyver, ezért annak mozgatása csak az egész test helyes használatával lehetséges. Gyorsan rámutatott a hibáinkra, ha helytelenül mozogtunk.
Augusztus 26.
A kiköltözés és átmeneti búcsú napja. A csoport két felé vált. Mi Bogival egy baráti házaspár meghívására északra vettük az irányt, hogy két csodálatos napot töltsünk el hamisítatlan Edo kori környezetben. A többiek pedig átköltöztek az új szállásunkba, ami Asakusa-ban egy hostel volt, majd Nikko-ba látogattak.
Tsumago
Pár óra autóúttal megérkeztünk a célunkhoz, egy festői kis falucskába a “Japán Alpok” lábánál.
a szállásunkhoz vezető lépcső
A falu egy élő skanzenként működik, ami tökéletesen megőrizte az Edo-kor hangulatát. Nagyon vigyáznak az egészen apró részletekre is, hogy minél hitelesebb legyen az élmény. Este nincs közvilágítás, és kocsival sem lehet bejönni. Aki részletesebb leírást szeretne, annak itt van ez a link. Én inkább pár képpel szemléltetném a továbbiakban az élményt. Aki teheti, feltétlenül látogasson el ide.
Egy nemesi ház belső udvarának a részlete
A szállásunk parkja. Irány a fürdő!
Ilyen világítás mellett nem is volt nehéz dolguk a ninjáknak
A helyi specialitásokat tartalmazó vacsoránk egyik fogása. Annyit elárulok, hogy a kék tányérban darázslárva van.
utcarészlet Tsumago pezsgő életével
Nikko
A csapat másik fele egynapos kirándulást tartott Nikko-ba.
Augusztus 27.
Matsumoto fekete vára
Másnap tettünk még egy sétát Tsumago-ban, aztán hazafelé vettük az irányt egy nagy kitérővel… Vendéglátóink azzal kedveskedtek, hogy megmutatták nekünk Matsumoto híres várát, ami egyedülálló módon fekete színt kapott a hagyományos fehér helyett. Itt végre teljesülhetett a vágyam és egy igazi ninja-val is találkozhattam 🙂
A hatalmas ninja harcos az élete árán is megvédett volna minket
Nakadai sensei
A Tokióban maradtak reggel és este is ellátogattak Nakadai sensei edzéseire. A köztes időt pedig Tokió alaposabb megismerésével töltötték.
Este a csapat újra egyesült az új szálláson. A hostel nagyon jó helyen volt, de a szobák szűkösek voltak. A kétszemélyes szobában nem fértünk el ketten, ha az egyik bőrönd nyitva volt.
Augusztus 28.
Nagase sensei
Nagase sensei dojo-ja egy félreeső részen található, elsőre nem könnyű odatalálni. Itt az edzések mindig dinamikusak, a technikák sokkal határozottabban vannak kivitelezve, mint általában a többi Bujinkan dojo-ban.
Nagase Shihan Dean sensei késének gyakorló változatával
Az edzés után fáradtan érkeztünk vissza Asakusa-ba, de a napnak még koránt sem volt vége. Nakamichi-san Bogi régi kedves ismerőse vendégül látott minket egy hagyományos Izakaya-ban. Leginkább kocsmának szokták fordítani az ilyen vendéglátóegységeket, de ez nem teljesen fedi a valóságot. A hely apró, szűkös maximum 10 fő befogadására elegendő. Miután megkaptuk az első italunkat, a csapos, aki egyben a beszállító és a főszakács is, olyan hall lakomát tett elénk, hogy a elállt a lélegzetünk. Elmesélte, hogy reggel kiment horgászni a folyóra és ott fogta a tányérunkba kerülő finomságokat. Az elkészítésére sem lehetett panaszunk. Nakamichi-san törzsvendég lévén saját üveg Sake-val rendelkezett, így a szomjunkat is folyamatosan oltották.
Augusztus 29.
Noguchi sensei
Soke
Augusztus 30.
Shiraishi sensei
Augusztus 31.
