A Seijin Dōjō oktatási filozófiája

Amikor valaki elkezd edzésekre járni, akkor még nem sejtheti, hogy milyen tudásra tehet majd szert az évek alatt. Elképzeléseiben élhet egy idealizált kép a harcosról, akire hasonlítani szeretne, de ez a kép valószínűleg hamis, hiszen hiedelmeken és nem tapasztalatokon alapul.

A kitartó gyakorláson keresztül változik a szemlélet és így a motiváció is, amin keresztül figyelemmel kísérhetjük a tanuló szellemi érettségét, hiszen végül minden edzésnek a „túlélésről”, az életről, a pillanatok megéléséről kell szólnia. A Bujinkan nem arra tanít, hogyan ölj, hanem arra, hogyan élj!

Valós harci tapasztalatokat nem lehet harcművészeti foglalkozáson megszerezni, ahhoz harcolni kell.

Tréningeken maximum felkészülhetünk a veszélyes helyzetekre. Ez kicsit hasonlít a nyelvtanuláshoz. Készség szinten megtanulni egy nyelvet csak anyanyelvi környezetben lehet, de azért egész jó szintre el lehet jutni kitartó tanulással és egy jó felkészítőtanárral. Azonban angolul nem lehet megtanulni spanyol nyelvkönyvből. Ugyanígy fontos, hogy gyakorlás közben végig a tudatunk fókuszában tartsuk, hogy amit gyakorlunk az Budō, a harc útja, és ezt nem lehet könnyedén, fájdalom nélkül elsajátítani.

Amikor gyakorlunk, tudjuk hogy ezt nem tehetjük teljes realitással, mert akkor töréseket vagy még súlyosabb sérüléseket okoznánk egymásnak, ezért többnyire egy kicsit lassabban és nagy odafigyeléssel hajtjuk végre a technikákat. Viszont más “csalás” nem megengedett. A támadásoknak pontosnak és határozottnak kell lenniük, máskülönben rossz beidegződéseket kapnánk, amiért egy valós küzdelemben nagy árat fizethetünk. Amennyiben a támadó megfelelően teszi a dolgát, tapasztalni fogod, ha az ellenfelednek nem okozol fájdalmat, nem töröd meg a szándékát, akkor tovább fog támadni. Így érezni fogod, hogy egy adott technika mitől működik.

Az út sokféle lehet…

…és mindenkinek meg kell találni a számára legmegfelelőbbet. Szokták mondani, hogy ez a stílus „felnőtteknek” való. Önállóságot, felelősségvállalást, és tudatosságot követel. Aki fejlődni akar, annak mindent meg kell tennie azért, hogy ezt elérje, nem lehet a felmerülő akadályokért másokat, vagy a körülményeket hibáztatni. A klasszikus értelemben vett tanítás ebben a rendszerben csak az út elejére jellemző, amíg az ember megtanulja a Kihon-t, vagyis az alaptechnikákat, utána már mindenkinek saját magának kell megszereznie, felkutatnia a szükséges tudást.

Hatsumi sensei (a Bujinkan vezetője – Soke) gyakran mondja, hogy ő nem egy jó tanár, ő nem is tanít igazán. Az edzései után pedig sokan panaszkodnak, hogy mindent csak egyszer mutat meg. Ennek az oka valószínűleg az, hogy nem szolgai módon másoló tanítványokat akar maga körül tudni, sokkal inkább egy fejlődést szeretne elérni, egy helyes látásmódot kialakítani, hogy maguk vegyék észre azt, ami igazán fontos.

Mit tehetsz a tanulásért?

Ahhoz, hogy az ember készen álljon a tanulásra, az új információk befogadására, elsősorban nyitottnak kell lenni, mind szívében, mind elméjében. A Bujinkan-t minden szempontból a sokszínűség jellemzi, és ez a sokszínűség teszi a Bujinkan Budo Taijutsu-t mindenki számára szerethetővé. A világban több különböző dojo-ban jártam, és mindenhol más-más felfogással, tréningmódszerrel találkoztam. Nem szeretnék senki felett pálcát törni, hogy melyik módszer helyes vagy helytelen, csupán azt szerettem volna bemutatni, hogy mi milyen felfogással tréningezünk, és mit várunk el a hozzánk csatlakozóktól, hogy a későbbiekben senkit se érjen csalódás.
Arra bíztatok mindenkit, hogy mielőtt eldöntené, hol, és milyen stílust szeretne tanulni, nézzen körbe több klubban is, és válassza azt, ahol igazán jól érezte magát. Bízz a megérzésedben! A döntésed, remélhetőleg, hosszú távra szól, és megváltoztathatja az életedet.