Szamuráj páncél

Yoroi 鎧

A páncélzat kialakítása mindig egy válaszlépés a fegyverek fejlődésére. Tervezésüknél két ellentétes szempontnak kell megfelelni. Maximális védelmet kell nyújtson a külső behatások ellen, de ugyanakkor kényelmesnek, mobilisnek kell lennie, hogy ne zavarja viselőjét a harcban. A Bujinkan-ban a régi technikák tanulmányozásánál tudnunk kell, hogy akkoriban milyen páncélzatot használtak, mi volt a sajátossága, hogyan befolyásolta a mozgást. Miután megértettük a múltat, a technikákat a jelenkor feltételeihez kell alakítani. A feljegyzések szerint az első páncélokat a 4. századtól használták Japánban. A lovasság a lamellás szerkezetű Tanko-t, míg a gyalogság a homokóra formájú Keiko-t részesítette előnyben. Az első teljesen Japán fejlesztésű páncélokat a Heian korban (794-1191) fejlesztették ki.

Az O-yoroi egy nagy robusztus páncélzat, amit elsősorban a lovasság viselt, azaz a harcos arisztokrácia. Kiváló védelmet nyújtott a lóhátról történő íjazás közben, azonban, ha a harcos lekerült a lováról, inkább csak akadályt jelentett számára.

Ezzel párhuzamosan kialakult a haramaki, amit kezdetben a gyalogság használt. Idővel azonban a magas rangú szamurájok is áttértek a viselésére, hiszen sokkal kényelmesebb volt benne a mozgás. Ez a páncél típus a test első és oldalsó részét védte, rögzítése a hátnál volt megoldva.