Sok kitűnő harcművész gyakorol a Bujinkanon belül. Itt most csak azokat mutatjuk be, akik munkája jelentős hatással bír a Seijin dojo közösségre.
JAPÁN
TAKAMATSU TOSHITSUGU
Ő volt Hatsumi sensei mestere, egyben a Togakure ryu 33. soke-ja (nagymester). Életéről számos legenda olvasható különböző könyvekben, vagy a világhálón. Itt csupán a fontosabb adatokat, és néhány érdekesebb történetet írok le.
1887-ben született március 10-én Akashi városban, Hyogo tartományban. Eredetileg Hisetsugu néven látta meg a napvilágot, de ezt később lecserélte az ugyanazzal a kanji-val írandó Toshitsugu-ra. Fiatalkorában Jutaro-ként is ismerték.
Amikor kisfiú volt, az osztálytársai kíméletlenül bántak Vele, és „síró-picsogóként” csúfolták. Emiatt apja jobbnak látta, ha egy időre odaköltözik anyai nagyapjához, Toda Shinryuken Masamitsu-hoz, aki Kobe-ban lakott és a Shinden Fudo Ryu akkori Soke-ja, azaz nagymestere volt.
Az első évben, valójában nem tanítottak neki semmit, csupán próbababának használták. Később erről, úgy nyilatkozott, hogy ekkor tanult meg igazán esni. Majd az egy év leteltével elkezdődött a valódi képzése és 13 éves korára megkapta az iskola Menkyo kaiden-ét. Ezt követően még számos más irányzatot tanult nagyapjától.
Toda sensei-től az alábbi iskolákat tanulta:
- Shinden Fudo Ryu
- Koto Ryu Koppo Jutsu
- Gyokko Ryu Koshi Jutsu
- Kumogakure Ryu Ninpo
- Gyokushin Ryu Ninpo
- Togakure Ryu Ninpo
Később Takamatsu sensei azt nyilatkozta, hogy nem igazán kedvelte a ninjutsu tréningeket.
1900-ban George Bundow angol iskolájában kezdett el tanulni és a Kínai Klasszikusok Kobe-i iskolájában. Ebben az időszakban sem hagyta abba a harcművészetek gyakorlását, elment tanulni Mizuta Yoshitaro Tadafusa dojo-jába, ahol a Takagi Yoshin Ryu-t oktatták, és 17 éves korában ennek az iskolának is a Menkyo Kaidenje lett.
Egy öregember dolgozott Takamatsu édesapjának gyufagyárában, Ishitani Matsutaro Takekage, aki akkoriban híres harcművész volt és rokonságban állt a Takamatsu családdal. Takamatsu édesapja biztosított egy kis helyet a gyár területén Takamatsunak, hogy azt dojo-nak használva tanulhassa a Kuki Happo Biken no Jutsu-t, a Kukishinden Ryu Happo Biken-t, a Hon Tai Takagi Yoshin Ryu-t, a Gikan Ryu Koppo Jutsu-t és a Shinden Muso Ryu-t Ishitanitól.
Ishitani néhány évvel később meghalt, a Ryu-k tekercseit Takamatsura hagyva. 22 évesen Soke-ja, azaz nagymestere lett a Shinden Fudo Ryu-nak, Koto Ryu-nak, Gyokko Ryu-nak, Togakure Ryu-nak, Kumogakure Ryu-nak, és a Gyokushin Ryu-nak nagyapja, Toda Masamitsu által.
Takamatsu naplója szerint sok versenyen és kihívásos párviadalban vett részt, ezek közül nem egy halálos volt. Kalandos életet élt. 10 évet töltött Koreában és Kínában, ahol háborúkban és harcokban próbálta ki a tudását. Ekkoriban ragadt rá a Moko no Tora név, amely Mongóliai Tigrist jelent. Közben több kínai és koreai harcművészetet sajátított el mesteri szinten. Szabályokat állított fel magának, amelyeket úgy gondolta, be kell tartani a megfelelő élet eléréséhez.
- Kerülni kell a haragot és a dühöt, mert az erő és energiavesztéssel jár, és túlzott erőkifejtésre sarkall. Így védve lesz a személyiség.
- Kerülni kell az idegeskedést, nem szabad túl sokat gondolkodni jelentéktelen dolgokon. Így védve lesznek az idegek. Ezáltal kevesebb gond lesz és erősebb idegrendszer. Másképp bizonytalan lesz az ember.
- Kerülni kell a sok beszédet. Így védve lesz a lélek. Az ismételgetés, fecsegés, gyengíti a lelket.
- Kerülni kell a vágyakozást, ezáltal védve a szívet. Az elme problémái rendszerint a vágyak és az akarás. “Én akarom ezt; azt; vagy gazdag akarok lenni” stb. Próbáljunk meg kemények lenni, és elkerülni az ilyen gondolatokat, vágyakat. Helyette inkább érezzünk és gondolkodjunk a jóra koncentrálva.
Bár megnősült, gyermeke sosem született. 1957-ben ismerte meg Masaaki Hatsumit, akit rögtön tanítványának fogadott. Nemsokára kiemelten foglalkozott az ifjú Hatsumival. Nagyon szoros lett a kapcsolat kettőjük között, Takamatsu pár évvel halála előtt már csak Hatsumival foglalkozott, őt szemelte ki utódjának. Érdekesség, hogy bár Takamatsut sokan ismerték és kedvelték, mint Budo mestert, csak nagyon kevesen tudták, hogy Ninjutsu mester is.
Takamatsu sensei 1972. április 2.-án halt meg 85 éves korában.
HATSUMI MASAAKI
A Bujinkan alapítója. 1931-ben született, december 2.-án, Noda városban, Japánban. Hét éves korában kezdett el foglalkozni a harci művészetekkel. 20 évesen már jūdō-t oktatott a Japánban állomásozó amerikai katonáknak, a Yokota katonai bázison. 26 éves korában találkozott Takamatsu Sensei-jel, aki kora híres harcművészeti instruktora volt. A tanítványa lett, majd később az utódja. Rengeteget tett azért, hogy az emberek megismerjék a valódi ninjutsut, többek között 1961-ben előadást tartott a Ninpō-ról a Japán Császárnak. Jelenleg is aktívan oktat heti több alkalommal a Bujinden Honbu dōjō-ban.
Szaktanácsadó is volt sok mozifilmhez, és TV sorozathoz. 1982-ben utazott először Nyugatra azzal a céllal, hogy tanítsa és megismertesse a Budo-t. 1986-ban megkapta “Az év legjobb instruktora” címet az ismert Black Belt magazintól. 1995-ben kapta meg “A Kard Útjának Mestere” címet, a Zen Nippon Todo Renmei-től, vagyis a Japán Szövetségtől. Texas és Arizona állam rangereinek tiszteletbeli tagja. A világ több egyeteme, főiskolája tiszteletbeli doktorrá avatta. Ismert író, és a Japán Irodalmi Művészetek Társaságának elnöke. Hatsumi ezen kívül jól ismert festőként is, műveit több galériában is bemutatták, szerte Japánban, és az áruk is ehhez viszonyul.
SHIRAISHI SENSEI
Shiraishi Sensei-t úgy is szokták nevezni “the Smiling Demon” (a mosolygó démon), mert bármi történik, sosem múlik el a mosoly az arcáról. Európaiként hálásak lehetünk neki, mert mind angolul mind japánul tart edzéseket. Akik sokat járnak Japánba, azoknak bizonyára feltűnik, hogy nagyon sokszor uke-ként szólítja őt Soke a Honbu edzéseken. Érezhető a tisztelet amivel Soke megtiszteli régi edzőpartnerét.
Shiraishi Sensei edzésein főként az egyensúllyal és annak kibillentésével foglalkozik. Karakterisztikus oktató, aki rendszeresen elismételi a helyes mozgás alappilléreiként a “foot, spine, hand” mozgássorrendet, az egyensúly áthelyezésének a fontosságát “shiftchange”.
Mozgásában mindig stabilitásra törekszik, mindemellett nem hagyja ki azokat az észrevehetetlen mozdulatokat, melyektől a technikák életre kelnek “sneaky way”. Ukeként gyakorolva vele, nagyon nehéz érzékeleni azt a pontot, amikor elvette az uke egyensúlyát. Az európai budokák sokszor megemlítik, hogy rendkívül sokat tanulnak tőle, mert edzésén nem csak egy ukén, hanem minden jelenlévőn megmutatja a technikákat. Shiraishi Sensei elmondása alapján a Soke neki az alapok helyes oktatását tűzte ki feladatául. Ezért Shiraishi Sensei gyakran mondja is: “good foundation training this makes”.
NAGATO SENSEI
Nagato Sensei az egyike a Japan DaiShihanoknak. Első ránézésre nem tipikusan japán alkat, magas és erős ember, akit inkább ego barely kidobóembereként képzelhetnél el. Bár megjelenése elsőre sokakban félelmet kelthet, az edzéseken mégsem az erejét kihasználva csinálja a technikákat. Mozgása sokkal inkább lágy és homogén, mintha táncolna az ellenfeleivel.
Nagato Sensei még fiatalon, 8 éves korában ismerkedett meg a harcművészetek világával. Mint a legtöbb japán gyerek, az iskolai judo oktatással találkozott először. Később Nagato Senseit az Egyesült Államokban tanított judot Oregon államban, miközben ő maga is nagyon sokat tanult. Ebben az időben hallotta először Hatsumi Masaaki judo mester nevét, miközben Andrew Adams ninjákról szóló könyvét olvasta, a Láthatatlan bérgyilkost. Japánba való visszatérése után professzionális kickbox versenyzőként folytatta harcművészeti pályályát. Korábbi nyilatkozataiban mégis azt lehettet olvasni, hogy nem tette őt boldoggá ez a fajta versenyzés. Egy 1987-es magazinban így nyilatkozott: “Too much beating up, too bad for the health, bad for my face and also, it was not a martial art.”
Valószínűeg Nagato Senseinek van a legtöbb küzdősport tapasztalata a Japán Shihanok között, és talán az egyik legjobb humorérzékkel is ő rendelkezik. Az edzéseket viszont mindig komolyan veszi, azon kívül amikor egy-egy budokának kijavítja a mozdulatait, illetve amikor szünetben körbeül a jelenlévőkkel beszélgetni, általában mindig megtartja a kellő távolságot.
Nagato Sensei mozdulataiban egyedülálló módon oktat, sokszor mutat be technikát több uke ütésre kivitelezve, vagy ellenfele támadását irányítva várja, hogy az ráharapjon a csalira, majd egyensúlyából kibillentve könnyedén eldobja. Sokszor mondja edzéseken: “if you can catch a baseball, you can catch a punch”.
Szünetekben Nagato Sensei az edzéseken kívül, a Bujinkan és a harcművészetek jelentése kapcsán is megosztja gondolatait. “Budo, the martial arts world, is the essence of everything. It’s all still alive and we want to keep it alive. We look for understanding, for peaceful life and happiness. Budo is good for the country, and for the whole universe.”
Saját tapasztalat: Egyik Japán utunk során Nagato Sensei külön engedélyt adott nekem, hogy az óráján videókat készítsek, de megkért rá, hogy ezeket ne tegyem közzé. Azt pedig mindenki tudja, aki Nagatoval találkozik: aki neki ígéretet tesz, az meg is tartja. Illetve ezen felül abban a megtiszteltetésben részesülhettem, hogy Nagato Sensei egyik edzésén ukénak (partnernek) kért fel – ami privilégiumnak számít. Általában a frissen gurult Godan fokozatúakat szokta még ebben a kiváltságban részesíteni.
NAKADAI SENSEI
NOGUCHI SENSEI
EURÓPA
DEAN ROSTOHAR
Dean 1965-ben született Zágrábban, és azóta is ott él. 1975-ben kezdett foglalkozni a harcművészetekkel, több irányzatban is mesterfokozatot ért el. 1986-ban találkozott először a Ninjutsuval. Ekkor még csak könyvekből tanult. Az első oktatói Dominik és Sasha Tesic volt. Ők vezették be a Ninjutsut Horvátországban. Domink Tesic segítségével létrehozta az első Bujinkan Dojo-t 1993-ban. Ezt követően ő írányította és tanította a Bujinkan Ninjutsut Horvátországban. 1995-től rendszeresen jár tréningezni Japánba, ahol közvetlenül a Soke-tól és a legjobb tanítványaitól tanult.
1996-ban kapta meg az 5. Dan fokozatot, miután sikerrel teljesítette a Sakki tesztet Tokióban. Hatsumi Soke-tól több kitüntetést is kapott, többek között büszke tulajdonosa az Arany Sárkány Medálnak.
Részt vett a délszláv háborúban, egy különleges egység tagjaként. Az egyik akció során, mélyen az ellenséges vonalak mögött, súlyosan megsérült. Életét a sokéves edzéseknek és saját akaraterejének köszönheti. Sérüléseire való tekintettel leszerelték, de előtte még számos kitüntetést kapott, többek között Horvátország elnökétől. 1999 óta a rendőrség speciális alakulatait oktatja, szaktanácsadó. Tudása sok oktatóval ellentétben nem csupán elméleti. A háborúban szerzett tapasztalatokat alkalmazva reálisan oktatja a Ninjutsut.
A ninjutsu oktatásán kívül még fontos szerepet kap életében az általa alapított Specwog alakulat irányítása.
A Seijin dojo szakmai munkáját 1998-tól felügyeli. Kezdetben Csics György és Bognár Attila sensei jártak ki hozzá és tekintették őt mesterüknek, majd 2007-től, miután Csics György sensei Ausztráliába költözött, a dojo jelenlegi vezetője, Darányi Gábor is őt kérte föl erre a posztra. Nagy hálával tartozunk neki az útmutatásaiért.
DAVOR GAŠPAROVIĆ
Davor Gašparović Zágrábban született 1973-ban. 16 évesen csatlakozott Dean Rostohar Ninjutsu dojo-jához és azóta is nagy alázattal, és kemény munkával vesz részt az edzéseken. Dean sensei jobbkezeként komoly szerepe volt a Horvátországi Bujinkan megerősödésében.
A régi álom, az első Japán út 2003-ban vált valóra, és azóta rendszeresen, minden évben visszajár, hogy együtt edzhessen a japán mesterekkel.
Tudását, és képességeit mi sem bizonyítja jobban, mint hogy rendszeresen hívják oktatónak a különböző európai dojok.
Davor sensei oktatási stílusa kemény, realisztikus, de ugyanakkor lágy és egyszerű. Sok fontos apró részletre hívja fel a figyelmet, ami nagyban megkönnyíti a tanulóknak a szemináriumokon látottak befogadását. Rendkívül kifinomult Taihenjutsu-ját mindenki csodálja.
Davor Gašparović Shihan szintén a Specwog oktatója, és a Horvát különleges erők kiképzője.
