Archives April 2024

A vizsgáztatási szokás dōjō-nként eltér. Hatsumi sensei nem határozott meg semmilyen konkrét vizsgakövetelményt, azt az oktatók belátására bízta. A Bujinkan ilyen szempontból nagyon liberális. Van ahol adományozzák, van ahol a teljesített edzések számához kötik a következő fokozat megszerzését.

Tűzkeresztség – fehér öv vizsga

Ez az első fokozat, több helyen ezt fokozat nélküli állapotnak tekintik, azaz mu kyu-nak. A Seijin dōjō vizsgáztatás terén szigorúbb, nálunk a dojó taggá válás előtt van a Tűzkeresztség vizsga, mely bizonyítja a tanuló hosszútávú elkötelezettségét a ninjutsu-val szemben. A fokozat megszerzése nem csak a Gi viselésére tesz jogosulttá, de innentől tekintünk a dojo teljes körű tagjának. Lehetőséged van kiváltani a Bujinkan tagságit, amellyel az edzéseken is kedvezményesen vehetsz részt.

Vizsgakövetelmények:

• minimum 28 órán való részvétel
• a kitérések alapvető formáinak elsajátítása (ukemi, kaiten, sabaki kata)
• pontos, határozott támadás bemutatása
• elmélet
• a vizsgán a előre meghatározott technikák ismeretén felül, az edzéseken nyújtott teljesítményt is értékeljük

9. kyu – zöld/piros öv

A vizsgáztatásnál a shuhari elvet alkalmazzuk, ez lényegében azt jelenti, hogy a kezdetben a tanuló lemásolja a mozdulatokat. Aztán folyamatosan elkezdi megérteni a mögöttes elveket, majd ennek a gyakorlása révén valóban a részévé válik. Ezért mi már a kezdetektől elvárjuk a tanulóktól, hogy saját magukhoz képest eljussanak a megértés szintjére és ne csak üres technikákat másoljanak. 
A 9. kyu megszerzéséhez általában 8-10 hónap felkészülés szükséges, ennyi idő kell ahhoz, hogy a legalapvetőbb kata-kat (páros gyakorlatokat) és elveket elsajátítsák.

8.-5. kyu

Belépés egy magasabb szintre, innen már látogathatóak a haladó edzések, magasodnak az elvárások és a kötelezettségek. Ennek a szintnek a megszerzéséhez a tanulóinktól elvárjuk, hogy ne csak a Seijin dōjō-ban tanuljanak, évente legalább egy szemináriumon vegyenek részt és az ott megszerzett ismereteket építsék bele a tudásukba.

4. kyu fölött

A TenChiJin utolsó részének, a különbőző iskolák technikáinak bemutatása az alapvető elvárás. Ezentúl a fegyverhasználat is szerves részévé válik a vizsgáknak.

Danok

A Bujinkanban a kyu fokozatokon felül 15 mester fokozat, azaz dan van.

Ezeket tulajdonképpen nekünk, gaijinoknak (külföldieknek) hozták létre. A régi japánban nem nagyon szabdalták fel a fokozatokat. Miután valaki megtanulta az adott iskola összes technikáját Menkyo kaiden-t (免許皆伝- a teljes tudás birtokában lévő igazolás) kapott, tehát elvégezte az iskoláját és kész harcosnak tekintették. Természetesen ez nem jelentette tanulmányai végét, hiszen egy egyetem vagy bármely szakma elvégzése után is szükséges a továbbképzés, hogy az ember valóban mestere legyen annak, amit csinál.

Hogy közérthetővé tegyem a fokozatok jelentését, egy hasonlattal élek. A kyu fokozatokat tekinthetjük úgy, mint a bölcsőde és óvoda időszakát. Ekkor szerzi meg a tanuló azokat az alapképességeket, melyek a további tanulmányaihoz elengedhetetlenek. Ezt a tudásanyagot a Ten Chi Jin Ryaku no Maki-ban foglalták össze. A dan fokozatokat további három állomásra lehet osztani. 5. danig tart az általános iskola, 10 danig a középiskola, majd 15 danig az egyetem.

Gyakran mondják a Bujinkanban, hogy valódi tanulóvá csak az első dan megszerzése után válik az ember. És ezt én is így gondolom. Ez nem csak egy adott tudásszint megszerzéséről szól, hanem egy mester-tanítvány kapcsolatról is.

A fokozat nagyon jó visszajelzés lehet a tanulónak, hogy éppen hol tart az úton, de véleményem szerint nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítani neki. A legfontosabb, hogy szívünkben meglegyen a vágy a fejlődésre, és folyamatosan ezzel az érzéssel gyakoroljunk. A többi jön magától.

FOKOZATOK JELÖLÉSEI

A kyu fokozatoknál a Bujinkan embléma piros alapon fehér, fehér szegéllyel. A 10. kyu után az övek színe a 14 év feletti tanulóknál: fiúknál zöld, a lányoknál piros. A 14 éves kor alatt mindenkinek egységesen sárga. Egyes országokban eltérő övszínekkel is találkozhatunk.

10. kyu – egységesen a fehér öv

9. kyu – zöld, piros, vagy sárga öv

8. kyu – zöld, piros vagy sárga öv, 1 ezüst csillag

7. kyu – zöld, piros vagy sárga öv, 2 ezüst csillag

6. kyu – zöld, piros vagy sárga öv, 3 ezüst csillag

5. kyu – zöld, piros vagy sárga öv, 4 ezüst csillag

4. kyu – zöld, piros vagy sárga öv, 1 arany csillag

3. kyu – zöld, piros vagy sárga öv, 2 arany csillag

2. kyu – zöld, piros vagy sárga öv, 3 arany csillag

1. kyu – zöld, piros vagy sárga öv, 4 arany csillag

Ezután már a mesterfokozatok vizsgái jönnek, kezdve az 1. dan-nal, majd a 2., egészen a 10. dan-ig. Az öv színe az 1. dan-tól fekete és ez nem is változik. A Bujinkan embléma piros alapon fekete, fekete szegéllyel. Az 5. dan-tól az embléma piros alapon fekete, fehér szegéllyel.

1. dan – fekete öv, piros alapon fekete Bujinkan embléma

2. dan – fekete öv, 1 ezüst csillag

3. dan – fekete öv, 2 ezüst csillag

4. dan – fekete öv, 3 ezüst csillag

5. dan – fekete öv, piros alapon fekete Bujinkan embléma, fehér szegéllyel

6. dan – fekete öv, 1 ezüst csillag

7. dan – fekete öv, 2 ezüst csillag

8. dan – fekete öv, 3 ezüst csillag

9. dan – fekete öv, 4 ezüst csillag

10. dan – fekete öv, sárgás alapon zöld Bujinkan embléma

Ezt követően még 5 fokozat van a Bujinkanban. Ezeket a fokozatokat csak a Soke adományozhatja a kivételes tanítványainak. Danoknak is nevezik, de sokkal inkább az öt természeti elem megtestesítője (chi-föld, sui-víz, ka-tűz, fu-szél, ku-univerzum). Ezen fokozatok jelölése a narancssárga alapon zöld embléma és szegély. A Bujinkan embléma felett 1, 2, 3, 4 vagy 5 ezüst csillag.

A Soke (jelenleg Masaaki Hatsumi) emblémája piros alapon arany szegély és írás. Ezt csak a Soke viselheti.

 

MEGSZÓLÍTÁSOK

A tanuló fokozatú tréningvezető: Senpai (ez a titulus nem automatikus, ezt a tanító adományozza az arra érdemes tanulónak).

A mesterfokozatú tréningvezető: Sensei. Ez a megszólítás minden Budo mesternek kijár, bár a Bujinkanon belül változó gyakorisággal használják.

Míg a Sensei egy általános, minden mesternek kijáró megszólítás, addig vannak olyanok is, amelyek függnek a fokozat nagyságától, magyarul a “Dan-ok számától”. Ezek már inkább címek, csak olyan mesternek van, aki hivatalosan taníthat, tanítványai vannak.

1-4 Dan-ig Shidoshi-ho.

5-9 Dan-ig Shidoshi.

10. Dan-tól Shihan.

A nagymester titulusa a Soke.

 

 

 

HOGYAN VÁLASSZ EDZŐTERMET?

Amikor úgy döntesz, hogy harcművészet gyakorlására adod a fejed, pár dolgot tisztáznod kell magadban. Ne állj úgy hozzá, mint egy új hobbihoz, ami gyorsan sikerélményt fog hozni számodra! Tudom ez ijesztő lehet az elején, de a harcművészetek nem illeszkednek bele rohanó világunkba. Viszont ha elköteleződsz és kitartóan gyakorolsz, akkor az egész életedre kiható pozitív hatással számolhatsz.

Ha a hagyományos Japán harcművészetekre esett a választásod és úgy döntesz, hogy Budo Taijutsu-t, vagyis ninjutsut szeretnél tanulni, akkor találnod kell egy olyan iskolát, ahol megfelelő tudással és hitelességgel tudnak tanítani.

MILYEN A TRADICÍONÁLIS NINJUTSU OKTATÁS?

Ennek formai követelményei, amit Hatsumi sensei határozott meg:

Iskolát csak az alapíthat, aki rendelkezik az 5. dan-os fokozattal. Ez nagyjából azt is feltételezi, hogy életében legalább egyszer kijutott az illető Japánba. Ez az a fokozat, amikor a gyakorlót regisztrálják a központi Honbu dojo-ban. 
Az oktatáshoz ki kell váltani a Shidoshi engedélyt, és az adott évre rendelkezni kell érvényes tagsági kártyával. 
Ha valaki már rendelkezik 1. dannal (Shidoshi-ho), de még nem teljesítette a sakki tesztet (5.dan), akkor csak úgy taníthat, ha egy Shidoshi felügyelete alatt kiváltotta a Shidoshi-ho papírt, és az adott Shidoshi felügyeli a munkáját.

Előfordulhat, hogy egy régióban nincs a hivatalos előírásoknak megfelelő oktató, akkor mód van tanulócsoportok létrehozására, akik szintén egy hivatalos oktató irányítása alatt működnek, eljárnak hozzá tanulni és otthon tovább csiszolják a tanultakat. Ebben az esetben nem tekinthetőek önálló dojonak. Ezentúl sokat számít az emberi oldal és a tanuláshoz, tanításhoz való hozzáállás.

 

MITŐL JÓ EGY NINJUTSU OKTATÓ?

Az oktatónak példát kell mutatni, ezért folyamatosan képeznie kell magát. Folyamatosan járjon szemináriumokra és lehetőségeihez képest Japánba, hogy közvetlenül a forrástól tanulhasson. Magyarországon szerencsére több ilyen oktatót is találni. 
A Budo tanítása türelmet és empátiát igényel. Nem egy egzakt tudomány, nem lehet könyvből tanítani. 

Az oktató saját tapasztalataiból és megértéséből mutatja be a technikákat, de időt kell hagynia a többieknek, hogy ők is felfedezhessék azokat.
Az oktatás nem az ego kielégítéséről szól, egy edzésen mindkét félnek tanulnia kell.

Nézz a marketing mögé és próbáld ki a termeket magad! Bízz az ösztöneidben, és ha nem tetszik egy edzés, nyugodtan nézz meg később is más edzőtermeket.

 

 

 

A Ninjutsu fegyverhasználata sok tekintetben eltér a más harcművészeteknél megszokottól.

A kilenc iskolánkból egyesek, melyek a harctereken alakultak ki, a hagyományos fegyvereket helyezik az előtérbe, mint például a Kukishinden ryu-ban a yari vagy a tachi. Azonban a ninja iskolák szemlélete merőben más, köszönhetően a kialakulásuknak és alkalmazásuknak.

Ezeknél az irányzatoknál azt a felfogást követik, hogy szinte mindent lehet fegyverként használni, és a különböző fegyverek is számtalan funkciót tölthetnek be. Valójában a használó kreativitásától, tapasztalatától függ, hogy a túlélés érdekében, mit és hogyan használ. Éppen ezért, edzéseinken a tradicionális fegyverek mellet, megtanuljuk a modern fegyverek, illetve a hétköznapi tárgyak használatát is.

A Ninjutsu-ban azt tanuljuk, hogy a fegyver te magad vagy. A tárgy, amit a kezedben tartasz csak egy újabb eszköz arra, hogy túllépj korlátaidon. Minden tárgyat a használó kelt életre. Amíg az ember különálló tárgyként kezeli ezeket a dolgokat, nagyon nehezen boldogul velük, azonban visszatérve az alapelvekhez, amit a fegyvertelen mozgások gyakorlásánál megtanult, sokkal könnyebben fog “engedelmeskedni” az eszköz, testünk részévé válik.

A tréningeken először minden eszköznél, az alapokkal ismerkednek meg a tanulók (esések, gurulások, állások stb.), és az eszközhöz tartozó speciális alapelveket sajátítják el. Majd ezen eszközök használata és az ezek elleni védekezési módok begyakorlása következik.

 

KARDOK

A kardok kialakítása mindig visszatükrözi az adott kor fémműves tudását és azt, hogy milyen harcmodorra szánták őket. A japán kardokról általában a díszes, ívelt formájú szamurájkard, a katana jut eszébe mindenkinek, pedig a történelem során használt megannyi fajta közül, viszonylag rövid időszakban volt uralkodó ez a típus. A Japán nyelvben a katana 刀 kifejezés általánosságban jelenti a kardot. A jellegzetesen japán fegyverekre a nihontō 日本刀 elnevezést használják és igen nagy becsben tartják őket a szigetországban. Akit részletesebben érdekel a téma, annak ajánlom Hatsumi sensei könyvét, ami magyarul is megjelent, JAPÁN KARDVÍVÁS – A SZAMURÁJOK TITKAI címen.

Ken vagy más olvasattal tsurugi 剣

Az első kardok, amit Japánban használtak egyenes pengével bírtak, és kínai minta alapján kezdték el gyártani. Körülbelül a Heian kor közepéig (i.sz. 980) használták ezt a jellegű fegyvert. Mivel a korabeli technológia még nem volt elég fejlett, ezért a kardoknak vastag pengét adtak, hogy elkerüljék a törést az összecsapásoknál. Ennek az eljárásnak az volt a hátránya, hogy csak a kard hegyéhez közeleső részt tudták vágásra alkalmas éllel ellátni.

A legtehetősebb harcosokon kívül más nem engedhette meg magának, hogy ilyen fegyvert birtokoljon ezért nem terjedtek el annyira, mint a későbbi kardok.
Írásos technikák nem maradtak fent ezen kardok használatáról, azonban a fennmaradt formagyakorlatokon keresztül részben rekonstruálni lehet a fegyver használatát.
A Bujinkan-ban, 2013-ban az év témája volt.

Daitō 大刀 hosszú kardok (a penge hosszabb, mint 2 shaku)

A hosszú kard, amiről sokan úgy gondolják, hogy az volt a szamurájok fő fegyvere, nagy átalakuláson ment keresztül a történelem folyamán. Hosszra és formára egyaránt sokat változott, és ennek megfelelően a vele való vívás mikéntje is. Az átlagos penge hossz 90 cm (3 shaku) volt, de egyes pengék ennél jóval hosszabbak is lehettek, akár 220 cm. A mostani helyzetet tekintve a 90 cm nem tűnik túl hosszúnak, azonban, ha figyelembe vesszük, hogy a középkori japán harcosok átlag 150-165 cm magasak voltak, már másként fest a helyzet.

Kezdetben a kard másodlagos fegyvernek számított a lovasíjász katonák oldalán. A fegyvert éllel lefelé hordták az övükre felfüggesztve, de előfordult, hogy a hátukon viselték. 
Ezeket a példányokat tachi-nak 太刀 hívták. Hosszú és erősen ívelt pengével rendelkeztek, hogy lóhátról is könnyű legyen őket használni. Gyakran egy kézzel használták hiszen a másik kézzel a kantárt kellett fogni. Ezt a fogást akkor is megtartották, amikor a földről harcoltak. 

A véres háborúkkal tarkított Kamakura és a Muromachi korszakban (i. sz. 1192-1573), ez a fajta kard volt használatban, ezért a régi vívóiskolák technikái mind erre a fegyverre lettek kidolgozva, majd később, ahogy változott a fegyver, hozzáigazították a technikákat is. 
A Bujinkan-ban 2010-ben foglalkoztunk részletesebben a fegyverrel.

Japán történelmében nagy változást hozott az 1603-as év. Az addig folyamatosan zajló belső háborúknak vége szakadt Tokugawa shogun-ná (katonai régens) választását követően. Ez történelmi fordulópont, hatással volt a kardokra is. Míg korábban a csatatereken, páncélban harcoltak egymással a katonák, addig a viszonylagos béke korában a párbajok váltak gyakoribbá, főleg városias környezetben. 
Az újfajta harcmodorhoz a rövidebb és valamivel egyenesebb pengék voltak előnyösek. Ilyen jellegű kardot, már a korábbi korokban is ismerték, ez volt az uchigatana 打刀 (csapó kard). Ebből a típusból alakult ki a ma katana-ként ismert forma, ami a szamurájok szimbólumává vált. Ezt a fegyvert az övben hordták, pengével felfelé. Ez a viselet gyorsabb előrántást tett lehetővé, ami a harcos életét menthette meg egy párbaj során. A rövidebb penge további előnye a zárt térben való könnyebb használat.

Shōtō 小刀, rövid kardok (a penge hossza 1-2 shaku között)

A hosszú kard mellett gyakran viseltek egy rövidebbet is a szamurájok. Ezt a párosítást nevezik daishō-nak 大小 (nagy-kicsi) A tachi-val párban a kodachi 小太刀 (kis tachi) volt, amit szintén az övön függesztve, pengével lefelé hordtak, míg a katana mellé wakizashi 脇差 ( oldalra rakott) volt az övbe betűzve, pengével felfelé.

Tantō 短刀 (a penge hossza 1 maximum egy shaku)

A név két részből áll. tan = rövid, to = kard (rövid kard, vagy penge). A késeket és a tőröket soroljuk ide. Elsőre talán furcsán hangzik, de a régi harcosok nem tekintették igazán fegyvernek ezeket az eszközöket. Azonban megvizsgálva, hogy milyen páncélzatban és milyen fegyverarzenállal indultak a csatatérre, már jobban érthető, hogy miért kezelték inkább csak hasznos szerszámként ezeket. Éppen ezért a régi densho-kban (egy iskola technikai leírása) nem találunk késes technikákat. Ez persze nem azt jelenti, hogy a Bujinkan-ban nem foglalkozunk a kések használatával, hiszen mi is tisztában vagyunk vele, hogy milyen hatékony és veszélyes eszközök.

Használata a pusztakezes harcra épül, főként közelharcban használjuk, de pár méteres távolságban még dobva is súlyos sérüléseket tud okozni. Mivel kis helyen elfér és rendkívül sokrétű eszközről van szó, így tökéletesen beillik a ninja harcmodorba. A hagyományos vágáson és szúráson kívül ásásra, jeladásra, csavarozásra, mászásra, csapda készítésére stb. is alkalmazhatjuk.

Yoroi 鎧 /szamuráj páncél/

A páncélzat kialakítása mindig egy válaszlépés a fegyverek fejlődésére. Tervezésüknél két ellentétes szempontnak kell megfelelni. Maximális védelmet kell nyújtson a külső behatások ellen, de ugyanakkor kényelmesnek, mobilisnek kell lennie, hogy ne zavarja viselőjét a harcban.

A Bujinkan-ban a régi technikák tanulmányozásánál tudnunk kell, hogy akkoriban milyen páncélzatot használtak, mi volt a sajátossága, hogyan befolyásolta a mozgást. Miután megértettük a múltat, a technikákat a jelenkor feltételeihez kell alakítani. A feljegyzések szerint az első páncélokat a 4. századtól használták Japánban. A lovasság a lamellás szerkezetű Tanko-t, míg a gyalogság a homokóra formájú Keiko-t részesítette előnyben. Az első teljesen Japán fejlesztésű páncélokat a Heian korban (794-1191) fejlesztették ki.

Az O-yoroi egy nagy robusztus páncélzat, amit elsősorban a lovasság viselt, azaz a harcos arisztokrácia. Kiváló védelmet nyújtott a lóhátról történő íjazás közben, azonban, ha a harcos lekerült a lováról, inkább csak akadályt jelentett számára.

Ezzel párhuzamosan kialakult a haramaki, amit kezdetben a gyalogság használt. Idővel azonban a magas rangú szamurájok is áttértek a viselésére, hiszen sokkal kényelmesebb volt benne a mozgás. Ez a páncél típus a test első és oldalsó részét védte, rögzítése a hátnál volt megoldva.

 

 

 

Az általánosan elterjedt közhiedelem szerint, bérgyilkosok a feudális Japánban. Azok a történészek, akik a szigetország történelmét tanulmányozzák, sem igazán tudnak arról megegyezni, hogy pontosan mikor jött létre és kikből is állt a ninják közössége. Mivel ezek az emberek szerettek a háttérben lenni és az aktuális hatalom számára láthatatlannak maradni, így nem sok írásos anyag maradt fenn róluk.

A ninják története egészen a régmúltba nyúlik vissza, a mondák világába. A krónikák szerint Jimmu, az első Japán császár, trónra kerülése előtt elküldte két hű szolgáját, hogy álruhát öltve hozzanak neki agyagot az ellenséges vonalak mögül. Majd az ebből készített edényeket felajánlotta az isteneknek és végül győzelemre vezette seregeit. Természetesen ezek az emberek nem nevezték magukat ninjáknak, ám a stratégiának köszönhetően, melynek alapján végrehajtották a küldetésüket, joggal tekinthetünk úgy rájuk, mint a ninjutsu első, írásos emlékű gyakorlóira.

 

Ahhoz, hogy történelmileg is hiteles képet kaphassunk, érdemes olyan ember elmondásaira támaszkodni, aki maga is a ninja hagyományokat követi.

Dr. Hatsumi Masaaki, a Togakure-ryu ninjutsu 34. nagymesterének az elbeszélései alapján a ninják olyan emberek voltak, akik a szigorú társadalmi normák közé szorított feudális Japán társadalomban szerették volna megőrizni függetlenségüket, és akik mindent megtettek azért, hogy békében élhessenek családjaikkal, harmóniában a természettel.

A mítoszok korától hosszú időnek kellett eltelnie, mire a ninjutsu egy kiforrott, jól definiálható rendszerré változott. Az évszázadok alatt sok hatás érte, valamennyi jelentősebb technikai és tudományos újítást beépítette repertoárjába.

 

A Togakure ryu jelenlegi nagymestere szerint az első emberek, akik jelentős befolyással bírtak a ninjutsu kialakulására, a Tang dinasztia idejében a háborús üldöztetés miatt szöktek át, az akkori Kína területéről Japán erdős-hegyvidékes tájaira, hogy békében élhessenek. Ezek között a menekültek között sok olyan hadvezér és egyházi ember volt, akik magukkal hozták a korban kimagaslónak számító hadviselésről és spirituális tanokról szerzett tapasztalataikat és tudásukat. Majd a helyiekkel – akik gyakran szintén a hatalom elől menekültek a járhatatlan vidékekre – összeolvadva hozták létre a ninjutsut.

 

 

A Bujinkan csak azok számára nyitott, akik egyetértenek és jóváhagyják a Bujinkan Dojo irányelveit. Akik nem teszik, nem csatlakozhatnak. Csak azok vehetnek részt az edzéseken, akik elolvasták és egyetértenek ezekkel az irányelvekkel.

 

• Csak azok csatlakozhatnak, akik igaz türelmet, önuralmat és elhivatottságot képesek gyakorolni. Orvosi vizsgálat és erről szóló igazolás szükséges. Mentális betegségben szenvedők, kábítószer függők vagy mentálisan instabil személyek csatlakozását meg kell gátolni. Az orvosi igazolásra olyan személyek miatt van szükség, akik veszélyt jelenthetnek másokra, például fertőző betegségben szenvednek, klinikailag rendellenes személyiséggel vagy fiziológiával rendelkeznek és akiknek nincs önuralmuk.
• Büntetett előéletű személyeket el kell utasítani. Bajkeverők, bűnözők és azok a Japánban élők akik megszegik hazájuk törvényeit szintén elutasítandók.
• Azokat akik nem tartják be a Bujinkan irányelveit és szégyenteljes vagy becstelen cselekedeteket követnek el akár gyakorlóként, akár a társadalom tagjaként, ki kell zárni. Mostanáig a Bujinkan számos ember előtt nyitva állt, akik Japánba utaztak. Sajnos voltak köztük, akik ittas állapotban erőszakos cselekményeket követtek el; mentálisan betegek és bajkeverők, akik csak magukra gondolnak és nem érdekli őket, hogy cselekedeteik hátrányosan érinthetnek másokat. Tevékenységük által ezek az emberek elhagyták a Bujinkan tradicionális igaz szívét. Ettől a naptól kezdve minden ilyen ember kizárásra kerül.
• Azok, akik nem akarnak személyes felelősséget vállalni a Bujinkan edzések folyamán bekövetkező balesetekért, nem lehetnek tagok. Tehát a Bujinkan nem vállal felelősséget a gyakorlások során bekövetkezett balesetekért, azok helyszínétől függetlenül.
• Mindenki, aki a Bujinkanhoz csatlakozik, éves tagsági kártyát kell kiváltson. Ez a kártya nem csak a Bujinkan tagok becsületét őrzi, hanem azt is jelzi, hogy egy nagyobb egység része vagy, melynek a tagjai harcos szívvel jönnek össze, hogy gyakorláson és barátságon keresztül jobbá tegyék magukat. Ez kimutatja a harcos erény dicsőségét és megtestesíti mind a hűséget, mind a testvéri szeretetet.
• A Bujinkan hagyománya elismeri a természetet és minden emberi élet egyetemességét, valamint tisztában van azzal, ami természetesen áramlik a két rész között: “A Taijutsu titkos alapelve a béke alapjainak ismerete.” “A tanulás az út a megingathatatlan szívhez (fudoshin).” Újabban a Bujinkan valóban nemzetközivé vált. Ahogy különböző időzónák, úgy különféle tabuk is léteznek a világ emberei és nemzetei között. Tisztelnünk kell egymást és törekednünk kell az ilyen tabuk elkerülésére.

A harcos szívét kell előre helyeznünk, együtt dolgozva az önfejlesztésért és a Bujinkan jobbá tételéért. Akik nem tartják be a fent említett irányelveket, kizárásra kerülnek a Bujinkan-ból.

Hatsumi Masaaki – Sôke

Forrás: www.bujinkan.com
Fordította: Shihan Livo László

 

 

 

Sok kitűnő harcművész gyakorol a Bujinkanon belül. Itt most csak azokat mutatjuk be, akik munkája jelentős hatással bír a Seijin dojo közösségre.

JAPÁN

TAKAMATSU TOSHITSUGU

Ő volt Hatsumi sensei mestere, egyben a Togakure ryu 33. soke-ja (nagymester). Életéről számos legenda olvasható különböző könyvekben, vagy a világhálón. Itt csupán a fontosabb adatokat, és néhány érdekesebb történetet írok le.

1887-ben született március 10-én Akashi városban, Hyogo tartományban. Eredetileg Hisetsugu néven látta meg a napvilágot, de ezt később lecserélte az ugyanazzal a kanji-val írandó Toshitsugu-ra. Fiatalkorában Jutaro-ként is ismerték.

Amikor kisfiú volt, az osztálytársai kíméletlenül bántak Vele, és „síró-picsogóként” csúfolták. Emiatt apja jobbnak látta, ha egy időre odaköltözik anyai nagyapjához, Toda Shinryuken Masamitsu-hoz, aki Kobe-ban lakott és a Shinden Fudo Ryu akkori Soke-ja, azaz nagymestere volt.

Az első évben, valójában nem tanítottak neki semmit, csupán próbababának használták. Később erről, úgy nyilatkozott, hogy ekkor tanult meg igazán esni. Majd az egy év leteltével elkezdődött a valódi képzése és 13 éves korára megkapta az iskola Menkyo kaiden-ét. Ezt követően még számos más irányzatot tanult nagyapjától.

Toda sensei-től az alábbi iskolákat tanulta:

• Shinden Fudo Ryu
• Koto Ryu Koppo Jutsu
• Gyokko Ryu Koshi Jutsu
• Kumogakure Ryu Ninpo
• Gyokushin Ryu Ninpo
• Togakure Ryu Ninpo

Később Takamatsu sensei azt nyilatkozta, hogy nem igazán kedvelte a ninjutsu tréningeket.

1900-ban George Bundow angol iskolájában kezdett el tanulni és a Kínai Klasszikusok Kobe-i iskolájában. Ebben az időszakban sem hagyta abba a harcművészetek gyakorlását, elment tanulni Mizuta Yoshitaro Tadafusa dojo-jába, ahol a Takagi Yoshin Ryu-t oktatták, és 17 éves korában ennek az iskolának is a Menkyo Kaidenje lett.

Egy öregember dolgozott Takamatsu édesapjának gyufagyárában, Ishitani Matsutaro Takekage, aki akkoriban híres harcművész volt és rokonságban állt a Takamatsu családdal. Takamatsu édesapja biztosított egy kis helyet a gyár területén Takamatsunak, hogy azt dojo-nak használva tanulhassa a Kuki Happo Biken no Jutsu-t, a Kukishinden Ryu Happo Biken-t, a Hon Tai Takagi Yoshin Ryu-t, a Gikan Ryu Koppo Jutsu-t és a Shinden Muso Ryu-t Ishitanitól.

Ishitani néhány évvel később meghalt, a Ryu-k tekercseit Takamatsura hagyva. 22 évesen Soke-ja, azaz nagymestere lett a Shinden Fudo Ryu-nak, Koto Ryu-nak, Gyokko Ryu-nak, Togakure Ryu-nak, Kumogakure Ryu-nak, és a Gyokushin Ryu-nak nagyapja, Toda Masamitsu által.

Takamatsu naplója szerint sok versenyen és kihívásos párviadalban vett részt, ezek közül nem egy halálos volt. Kalandos életet élt. 10 évet töltött Koreában és Kínában, ahol háborúkban és harcokban próbálta ki a tudását. Ekkoriban ragadt rá a Moko no Tora név, amely Mongóliai Tigrist jelent. Közben több kínai és koreai harcművészetet sajátított el mesteri szinten. Szabályokat állított fel magának, amelyeket úgy gondolta, be kell tartani a megfelelő élet eléréséhez.

• Kerülni kell a haragot és a dühöt, mert az erő és energiavesztéssel jár, és túlzott erőkifejtésre sarkall. Így védve lesz a személyiség.
• Kerülni kell az idegeskedést, nem szabad túl sokat gondolkodni jelentéktelen dolgokon. Így védve lesznek az idegek. Ezáltal kevesebb gond lesz és erősebb idegrendszer. Másképp bizonytalan lesz az ember.
• Kerülni kell a sok beszédet. Így védve lesz a lélek. Az ismételgetés, fecsegés, gyengíti a lelket.
• Kerülni kell a vágyakozást, ezáltal védve a szívet. Az elme problémái rendszerint a vágyak és az akarás. “Én akarom ezt; azt; vagy gazdag akarok lenni” stb. Próbáljunk meg kemények lenni, és elkerülni az ilyen gondolatokat, vágyakat. Helyette inkább érezzünk és gondolkodjunk a jóra koncentrálva.

Bár megnősült, gyermeke sosem született. 1957-ben ismerte meg Masaaki Hatsumit, akit rögtön tanítványának fogadott. Nemsokára kiemelten foglalkozott az ifjú Hatsumival. Nagyon szoros lett a kapcsolat kettőjük között, Takamatsu pár évvel halála előtt már csak Hatsumival foglalkozott, őt szemelte ki utódjának. Érdekesség, hogy bár Takamatsut sokan ismerték és kedvelték, mint Budo mestert, csak nagyon kevesen tudták, hogy Ninjutsu mester is.

Takamatsu sensei 1972. április 2.-án halt meg 85 éves korában.

HATSUMI MASAAKI

A Bujinkan alapítója. 1931-ben született, december 2.-án, Noda városban, Japánban. Hét éves korában kezdett el foglalkozni a harci művészetekkel. 20 évesen már jūdō-t oktatott a Japánban állomásozó amerikai katonáknak, a Yokota katonai bázison. 26 éves korában találkozott Takamatsu Sensei-jel, aki kora híres harcművészeti instruktora volt. A tanítványa lett, majd később az utódja. Rengeteget tett azért, hogy az emberek megismerjék a valódi ninjutsut, többek között 1961-ben előadást tartott a Ninpō-ról a Japán Császárnak. Jelenleg is aktívan oktat heti több alkalommal a Bujinden Honbu dōjō-ban.

Szaktanácsadó is volt sok mozifilmhez, és TV sorozathoz. 1982-ben utazott először Nyugatra azzal a céllal, hogy tanítsa és megismertesse a Budo-t. 1986-ban megkapta “Az év legjobb instruktora” címet az ismert Black Belt magazintól. 1995-ben kapta meg “A Kard Útjának Mestere” címet, a Zen Nippon Todo Renmei-től, vagyis a Japán Szövetségtől. Texas és Arizona állam rangereinek tiszteletbeli tagja. A világ több egyeteme, főiskolája tiszteletbeli doktorrá avatta. Ismert író, és a Japán Irodalmi Művészetek Társaságának elnöke. Hatsumi ezen kívül jól ismert festőként is, műveit több galériában is bemutatták, szerte Japánban, és az áruk is ehhez viszonyul.

 

 

SHIRAISHI SENSEI

Shiraishi Sensei-t úgy is szokták nevezni “the Smiling Demon” (a mosolygó démon), mert bármi történik, sosem múlik el a mosoly az arcáról. Európaiként hálásak lehetünk neki, mert mind angolul mind japánul tart edzéseket. Akik sokat járnak Japánba, azoknak bizonyára feltűnik, hogy nagyon sokszor uke-ként szólítja őt Soke a Honbu edzéseken. Érezhető a tisztelet amivel Soke megtiszteli régi edzőpartnerét.

Shiraishi Sensei edzésein főként az egyensúllyal és annak kibillentésével foglalkozik. Karakterisztikus oktató, aki rendszeresen elismételi a helyes mozgás alappilléreiként a “foot, spine, hand” mozgássorrendet, az egyensúly áthelyezésének a fontosságát “shiftchange”.

Mozgásában mindig stabilitásra törekszik, mindemellett nem hagyja ki azokat az észrevehetetlen mozdulatokat, melyektől a technikák életre kelnek “sneaky way”. Ukeként gyakorolva vele, nagyon nehéz érzékeleni azt a pontot, amikor elvette az uke egyensúlyát. Az európai budokák sokszor megemlítik, hogy rendkívül sokat tanulnak tőle, mert edzésén nem csak egy ukén, hanem minden jelenlévőn megmutatja a technikákat. Shiraishi Sensei elmondása alapján a Soke neki az alapok helyes oktatását tűzte ki feladatául. Ezért Shiraishi Sensei gyakran mondja is: “good foundation training this makes”.

 

NAGATO SENSEI

Nagato Sensei az egyike a Japan DaiShihanoknak. Első ránézésre nem tipikusan japán alkat, magas és erős ember, akit inkább ego barely kidobóembereként képzelhetnél el. Bár megjelenése elsőre sokakban félelmet kelthet, az edzéseken mégsem az erejét kihasználva csinálja a technikákat. Mozgása sokkal inkább lágy és homogén, mintha táncolna az ellenfeleivel.

Nagato Sensei még fiatalon, 8 éves korában ismerkedett meg a harcművészetek világával. Mint a legtöbb japán gyerek, az iskolai judo oktatással találkozott először. Később Nagato Senseit az Egyesült Államokban tanított judot Oregon államban, miközben ő maga is nagyon sokat tanult. Ebben az időben hallotta először Hatsumi Masaaki judo mester nevét, miközben Andrew Adams ninjákról szóló könyvét olvasta, a Láthatatlan bérgyilkost. Japánba való visszatérése után professzionális kickbox versenyzőként folytatta harcművészeti pályályát. Korábbi nyilatkozataiban mégis azt lehettet olvasni, hogy nem tette őt boldoggá ez a fajta versenyzés. Egy 1987-es magazinban így nyilatkozott: “Too much beating up, too bad for the health, bad for my face and also, it was not a martial art.”

Valószínűeg Nagato Senseinek van a legtöbb küzdősport tapasztalata a Japán Shihanok között, és talán az egyik legjobb humorérzékkel is ő rendelkezik. Az edzéseket viszont mindig komolyan veszi, azon kívül amikor egy-egy budokának kijavítja a mozdulatait, illetve amikor szünetben körbeül a jelenlévőkkel beszélgetni, általában mindig megtartja a kellő távolságot.

Nagato Sensei mozdulataiban egyedülálló módon oktat, sokszor mutat be technikát több uke ütésre kivitelezve, vagy ellenfele támadását irányítva várja, hogy az ráharapjon a csalira, majd egyensúlyából kibillentve könnyedén eldobja. Sokszor mondja edzéseken: “if you can catch a baseball, you can catch a punch”.

Szünetekben Nagato Sensei az edzéseken kívül, a Bujinkan és a harcművészetek jelentése kapcsán is megosztja gondolatait. “Budo, the martial arts world, is the essence of everything. It’s all still alive and we want to keep it alive. We look for understanding, for peaceful life and happiness. Budo is good for the country, and for the whole universe.”

Saját tapasztalat: Egyik Japán utunk során Nagato Sensei külön engedélyt adott nekem, hogy az óráján videókat készítsek, de megkért rá, hogy ezeket ne tegyem közzé. Azt pedig mindenki tudja, aki Nagatoval találkozik: aki neki ígéretet tesz, az meg is tartja. Illetve ezen felül abban a megtiszteltetésben részesülhettem, hogy Nagato Sensei egyik edzésén ukénak (partnernek) kért fel – ami privilégiumnak számít. Általában a frissen gurult Godan fokozatúakat szokta még ebben a kiváltságban részesíteni.

 

NAKADAI SENSEI

 

NOGUCHI SENSEI

EURÓPA

DEAN ROSTOHAR

Dean 1965-ben született Zágrábban, és azóta is ott él. 1975-ben kezdett foglalkozni a harcművészetekkel, több irányzatban is mesterfokozatot ért el. 1986-ban találkozott először a Ninjutsuval. Ekkor még csak könyvekből tanult. Az első oktatói Dominik és Sasha Tesic volt. Ők vezették be a Ninjutsut Horvátországban. Domink Tesic segítségével létrehozta az első Bujinkan Dojo-t 1993-ban. Ezt követően ő írányította és tanította a Bujinkan Ninjutsut Horvátországban. 1995-től rendszeresen jár tréningezni Japánba, ahol közvetlenül a Soke-tól és a legjobb tanítványaitól tanult.

1996-ban kapta meg az 5. Dan fokozatot, miután sikerrel teljesítette a Sakki tesztet Tokióban. Hatsumi Soke-tól több kitüntetést is kapott, többek között büszke tulajdonosa az Arany Sárkány Medálnak.

Részt vett a délszláv háborúban, egy különleges egység tagjaként. Az egyik akció során, mélyen az ellenséges vonalak mögött, súlyosan megsérült. Életét a sokéves edzéseknek és saját akaraterejének köszönheti. Sérüléseire való tekintettel leszerelték, de előtte még számos kitüntetést kapott, többek között Horvátország elnökétől. 1999 óta a rendőrség speciális alakulatait oktatja, szaktanácsadó. Tudása sok oktatóval ellentétben nem csupán elméleti. A háborúban szerzett tapasztalatokat alkalmazva reálisan oktatja a Ninjutsut.

A ninjutsu oktatásán kívül még fontos szerepet kap életében az általa alapított Specwog alakulat irányítása.

A Seijin dojo szakmai munkáját 1998-tól felügyeli. Kezdetben Csics György és Bognár Attila sensei jártak ki hozzá és tekintették őt mesterüknek, majd 2007-től, miután Csics György sensei Ausztráliába költözött, a dojo jelenlegi vezetője, Darányi Gábor is őt kérte föl erre a posztra. Nagy hálával tartozunk neki az útmutatásaiért.

DAVOR GAŠPAROVIĆ

Davor Gašparović Zágrábban született 1973-ban. 16 évesen csatlakozott Dean Rostohar Ninjutsu dojo-jához és azóta is nagy alázattal, és kemény munkával vesz részt az edzéseken. Dean sensei jobbkezeként komoly szerepe volt a Horvátországi Bujinkan megerősödésében.

A régi álom, az első Japán út 2003-ban vált valóra, és azóta rendszeresen, minden évben visszajár, hogy együtt edzhessen a japán mesterekkel.

Tudását, és képességeit mi sem bizonyítja jobban, mint hogy rendszeresen hívják oktatónak a különböző európai dojok.

Davor sensei oktatási stílusa kemény, realisztikus, de ugyanakkor lágy és egyszerű. Sok fontos apró részletre hívja fel a figyelmet, ami nagyban megkönnyíti a tanulóknak a szemináriumokon látottak befogadását. Rendkívül kifinomult Taihenjutsu-ját mindenki csodálja.

Davor Gašparović Shihan szintén a Specwog oktatója, és a Horvát különleges erők kiképzője.