Csics György
Shidoshi-Ho
1974. január 25.-én születtem Budapesten. 1984-ben kezdtem az ismerkedést a keleti kultúrával, ekkor kezdtem el Shotokan karatézni Sensei Gulyás Péternél. 1988-ig gyakoroltam a Shotokan karatét, majd a Ju-Jitsu következett. Itt volt szerencsém Killer Lászlótól és Kelemen Istvántól is tanulni. Sajnos, ezt családi okok miatt 1990 szeptemberében abba kellett hagynom. 1991-ben egy barátom tanácsára mentem el Kecskemétre egy Ninjutsu edzésre. A tréninget Sensei Szabó Pál tartotta. Az Ő nevéhez fűződik a Ninjutsu bevezetése hazánkban. Emlékszem, nagyon fárasztó volt az 5 órás tréning. Rengeteg új élménnyel nekiláttam a tréningezésnek. Hamar kiderült, hogy van egy másik fiú is Bognár Attila, akivel közel laktunk egymáshoz és szintén Kecskemétre járt tréningre. Hétköznap közösen gyakoroltunk Budapesten. A Szemináriumok szombatonként Kecskeméten voltak.
1992-ben sikerült először kiutaznom Sensei Szabó Pállal és még néhány társammal Németországba, ahol akkori mesterem is tanult. Ezt követően rendszeresen utaztunk, hogy minél több mestertől tanulhassunk. 1994-ben megbízást kaptunk (Attila és én), hogy létesítsünk egy Dojo-t Budapesten. Ez a Dojo azóta is üzemel.
1997-ben vizsgáztunk le az 1. Dan fokozatra.
Egy idő után úgy éreztük ahhoz, hogy fejlődjünk váltanunk kell. Bár nem volt konkrét elképzelésünk, megbeszélve akkori tanítónkkal és megköszönve addigi munkáját 1998-ban elváltunk egymástól. Ezt követően folytatódtak az utazások. Attila és Én hallottuk, hogy Horvátországban, Zágrábban is tartanak Ninjutsu edzéseket. Dean Rostohar Sensei szívesen látott minket a tréningjein. Ő az ottani Bujinkan vezetője és közvetlen tanítványa a nagymesternek Masaaki Hatsuminak. Már az első találkozás alkalmával nagyon sokat tanultunk tőle. Az ezt követő rendszeres tréningek, még jobban segítettek abban, hogy megismerjük és barátságot köthessünk. Az egyik tréning után megkérdeztük, hogy lehetnénk e a közvetlen tanítványai. Ő beleegyezett. Attól kezdve még több utazás és tréning. Próbáltam a hibáimat javítani és nagy hangsúlyt fektetni a tudatosabb munkára. Ennek eredményeként 2001-ben megkaptam a 2.Dan és 2003-ban a 3.Dan fokozatot.
Darányi Gábor
Shidoshi-ho
Nehéz feladat megfogalmaznom pár sorban, hogy ki vagyok, főleg, hogy úgy érzem az egész életem ennek a kérdésnek a megválaszolásáról szól. Akik ismernek, valószínűleg, mind különböző véleménnyel vannak rólam. Most mégis megpróbálom összeszedni azokat a pontokat, amik érdekesek lehetnek az érdeklődők számára.
A japán kultúra, és harcművészetek iránti vonzalmam, már kora gyerekkorban megmutatkozott. Mindig mozgékony kissrác voltam, de komolyabb érdeklődést csak a japán harcművészetek iránt mutattam. Az általános iskola alatt judoval foglalkoztam, de idővel éreztem, hogy valami másra vágyom. Ekkor lettem figyelmes egy hirdetésre, ami ninjutsu edzést ajánlott a Móricz Zsigmond tér közelében. Szerencsére ez közel volt otthonomhoz, így 1993 szeptemberétől elkezdtem ninjutsu edzésekre járni.
Az első pillanattól kezdve magával ragadt ez a rendszer, és onnantól az életem részévé vált a ninjutsu. A fejlődésem érdekében más sportokat is kipróbáltam. A gimnázium alatt megismerkedtem a szertornával, ez nagyban hozzásegített az akrobatikus mozdulatok elsajátításához. Majd az egyetem alatt egy évet bokszoltam, amiből szintén sokat merítettem, mivel nagyon jól fejleszti azt a hozzáállást, amit a ninjutsuban “a harcos szívének” hívunk.
Jelenleg én irányítom a Seijin dojot. Ezt a megbízást 2008-ban kaptam, akkori mesteremtől és barátomtól Csics Györgytől, aki Ausztráliába költözött. Ez számomra nagy megtiszteltetést és felelősséget jelentett. Természetesen minden erőmmel azon vagyok, hogy a dojo szellemiségét megőrizve, az általam legjobbnak vélt úton vigyem tovább a tréningeket, hogy végül a dojo nevéhez hűen, mindenki, aki ide jár, jobb emberré válhasson.
A sho (1.) dan fokozatot 2006. áprilisában kaptam mesteremtől, Csics Györgytől. A ni (2.) dan fokozatot pedig Dean Rostohartól, jelenlegi mesteremtől kaptam 2010. decemberében.