A Bujinkanban a fegyverhasználat sok tekintetben eltér a más harcművészetekben megszokottaktól. A kilenc iskolából egyesek, melyek a harctereken alakultak ki, a hagyományos fegyvereket helyezik az előtérbe, mint például a Kukishinden ryu-ban a bo vagy tachi. Azonban a ninja iskolák szemlélete merőben más, köszönhetően a kialakulásuknak és alkalmazásuknak.
Ezeknél az irányzatoknál azt a felfogást követik, hogy szinte mindent lehet fegyverként használni, és a különböző fegyverek is számtalan funkciót tölthetnek be. Valójában a használó kreativitásától, tapasztalatától függ, hogy a túlélés érdekében, mit és hogyan használ. Éppen ezért, edzéseinken a tradicionális fegyverek mellet, megtanuljuk a modern fegyverek, illetve a hétköznapi tárgyak használatát is.
A Ninjutsu-ban azt tanuljuk, hogy a fegyver te magad vagy. A tárgy, amit a kezedben tartasz csak egy újabb eszköz arra, hogy túllépj korlátaidon. Minden tárgyat a használó kelt életre. Amíg az ember különálló tárgyként kezeli ezeket a dolgokat, nagyon nehezen boldogul velük. Amint azonban visszatér az alapelvekhez, és azokat próbálja alkalmazni, amit a fegyvertelen mozgások gyakorlásánál megtanult sokkal könnyebben “engedelmeskedik” az eszköz, testünk részévé válik.
A tréningeken először minden eszköznél, az alapokkal ismerkednek meg a tanulók (esések, gurulások stb.), és az eszközhöz tartozó speciális alapelveket sajátítják el. Majd ezen eszközök használata és az ezek elleni védekezési módok elsajátítása következik.
Következzenek az eszközök típus szerint rendezve.
Rövid eszközök:
Jutte 十手:
A név két részből áll. A ju = tíz, a te = kéz (tíz kéz). Ezt arra értették, hogy használója tíz kéz erejével bír. Sok méretben készült. Általában 30 cm hosszú volt. A jutte-t a japán rendőrök fejlesztették ki. Alkalmas volt feszítésekre, csavarásokra, szúrásra, ütésre. Kiválóan alkalmazható pusztakezes vagy kardos támadóval szemben. Évszázadokon keresztül alkalmazták, egészen a 20. századig, amikor az Európában “viperának” nevezett eszköz fel nem váltotta.
Kunai 苦無
A kunai fémből készült eszköz, amelyet ásásra, feszítésre, kalapácsként vagy mászáshoz is használtak. A penge az átlagosnál erősebb, vastagabb volt. Ez is egy olyan fegyver, amely egy munkaeszköz volt, majd a szükség miatt alkalmazták fegyverként, nem volt rajta semmi díszités. Van hegye és éle is, bár az éle nem jelentős, inkább téptek, roncsoltak a rajta kialakult recékkel, mint sem vágtak. Bo-shuriken-ként dobhatták, de kitűnően megfelel ízületek feszítésére, leszorításra illetve bőr- és izomfogásra, ajtók feltörésére is. Kb. 1kg súlyú, csuklóval meglendítve komoly sérüléseket, töréseket okoz. A végén van egy furat, amelyben egy kötél van, amit a hüvelykujjra fűzve tartották a kunai-t.
Tantō 短刀
A név két részből áll. Tan = rövid, to = kard (rövid kard, vagy penge). A késeket soroljuk ide. Sok fajtája ismeretes. Hatékony, nagyon veszélyes eszközök. Közelharcban és kisebb távolságokban is (dobva) kitűnően alkalmazható. Kis helyen elfér, könnyen beszerezhető, avatatlan kezekben is nagyon veszélyessé válhat. Manapság az egyik legelterjedtebb fegyver az utcákon. Hatékonyságuk a lőfegyverével vetekszik. A másik nagyon fontos tulajdonsága, hogy sokrétű eszköz. A hagyományos vágáson és szúráson kívül ásásra, jeladásra, csavarozásra, mászásra, csapda készítésére stb. is alkalmazhatjuk.
Tessen 鉄扇
Ez a hagyományos legyező harci változata, mely abban különbözött az átlagos társától, hogy a bordái sokkal erősebbek voltak, gyakran fémből készültek. Japánban az időjárásnak köszönhetően, a legyező nagyon elterjedt, a mindennapoknak fontos kelléke, így nem kelt feltűnést, bárhova magával vihette a tulajdonosa, még olyan helyekre is, ahol a kardjait az ajtón kívül kellett hagynia.